Tivoli- Trainspotting

Szerintem szörnyű volt...
Aki nem olvasta, vagy nem látta a filmet az egy kukkot se értett belőle..
De még úgy, hogy olvastam és láttam is így is voltak homályos dolgok:)

Csalódás volt...

Válasz

Botho Strauß: A park
Nemzeti Színház

http://www.nemzetiszinhaz.hu/eloadasok/index.php?list=actual&performance=85&doc=szinopszis

Válasz

Nemzeti Színház Mester és Margarita:)
Nekem tetszett:) A többieknek nem...

Válasz

Kamaraszínház - Tivoli: A vágy villamosa (Csak ajánlani tudom!) :)

Válasz

Édes kettes hármasban Madách színház :)

Válasz

Na majd ősszel megnézem:) sajnos lassan vége az évadnak...
Rákerestem a darabra, és érdekesen hanzgik:)

Válasz

Kb. kéthete láttam az Ericcson Stúdióban az Emberbarát c. darabot Szervét Tiborral, Haás-Vander Péterrel, Jánosi Dáviddal, Horváth Lilivel, stb..
nyolc éve fut a darab, amit ezek után nem is csodálok.. zseniális szerintem, érdemes megnézni :)

Válasz

Schiller Don Carlosa nem tarozik az egyszerű darabok közé. Nem az a kis könnyed kikapcsolódás.
 
Don Carlos (Makranczi Zalán), a lázongó és sértődött ifjú, a fiatal trónörökös, szerelmes mostohaanyjába, Erzsébetbe (Tompos Kátya). II. Fülöp (Seress Zoltán) erről a vonzalomról nem kíván tudni, de az udvar intrikusai tudomására hozzák, hogy az apát végképp szembefordítsák fiával.
A drámának valójában nem Don Carlos a főhőse, hanem a szabadság eszméjét élete középpontjába állító Posa márki ( Ilyés Róbert), akibe Schiller belefogalmazta a saját politikafilozófiai nézeteit.
Fülöp király alakja egyszerre erőskezű, könyörtelen uralkodó és apa, aki kíméletlen eszközökkel próbálja fiát méltó utódjává tenni. Összetett figura, nehéz eldönteni, hogy szimpatizálunk-e vele vagy sem.
 
A díszlet kicsit meghökkentő. Egy többemeletes fémállványzat rúddal, illetve két fekete és két fehér tolóajtó, amit jórészt a színészek mozgatnak. Az előadást túlsúlyban a fekete szín jellemzi, olykor belecsöppen egy kis fehér is. Ha ismerjük az 16. századi spanyol öltözékek színvilágát, akkor ezen nem lepődünk meg.
Korhű öltözék viszont nincs. Miért is lenne, hiszen a 21. században is aktuális lehet ez a történet.
Rögtön az előadás kezdetén a címszereplőt alakító Makranczi tűnik fel. Alsónadrágban. Ez az én nézőpontomból azt jelenti, hogy nem tud, vagy nem akar felnőni az uralkodó szerephez.
Az első részben elsősorban Don Carlos szenvedéseit láthatjuk. A herceg és a királynő szerelmi viszonya áll a középpontban. Vagyis a vágyak. Carlos vágyai.
Őrület és szerelem. Nehéz meghúzni a határt e kettő között. Itt a serpenyő mérlegét a szerelem javára billentette ár Alföldi Róbert (rendező)
A második felvonás az elmélyült beszélgetéseké.
Alföldi egész meglepő módon szemléltet. Amikor Carlos az apjának könyörög, fokozatosan leveszi az összes ruháját. Teljes megalázkodás.
Vallási elemek is előfordulnak, és a bűn és bűnhődés (Erzsébet vetélése).
A tökéletes szöveghűség a darab végéig kontrasztban áll a modernizálással. Érdekes kellékek is megjelennek. Pl. egy videokamera, amivel a tolóajtóra vetít képeket. Olykor egy-egy színész leül a közönség soraiba, és ő kezeli a kamerát. Közönségként, más nézőpontból figyeli az eseményeket.(Nem vagyok ám ilyen okos, hogy erre magamtól jöjjek ráJ. Az előadást követő közönségtalálkozón a rendező árulta el ezt a dolgotJ)
Voltak még kis tükörfigurák, akik a háttérben egyszer végigvonultak Nem kevés gondolkodás után a népet véltem felfedezni bennük.
 
Nem könnyű a darab. Még ha csak azt a három órát nézzük, amit végig kell ülniJ Nem könnyű, főleg Alföldi rendezésében. Figyelmet és gondolkodást követel a nézőtől.
Úgy gondolom, hogy a Bárka Színházban előadott Don Carloshoz Úgy viszonyulnak, mint magához a rendezőhöz. Lehet nagyon szeretni, és lehet nagyon utálni.

Válasz

Tegnap ismét megnéztem a Don Carlost a Bárkában:)
Szeretek egy előadást többször megnézni. De még nem láttam két egyformát:) mindig van valami, akár az én hangulatom, hozzáállásom a dolgokhoz, ami változik.

Válasz

és ahhoz képest hogy dráma, elég vicces volt:)
Jó volt:)

Válasz